QuatreQuatuors

Konkrétan nehezen megfogalmazható módon nagyon nagy hatással volt rám a 2010. október 15-én a Millenáris Teátrumban megtartott maratoni hosszúságú Új Zenei Stúdió koncert. Másnap reggel kezdtem neki az – addig csak néhány összefüggéstelen ötletfoszlánnyal felvázolt – ensemble-darabom megírásának, és a számomra szokatlanul gyors munkatempó szerencsére kitartott a következő három hétben.

Hangszeres előadóként és zeneszerzőként egyaránt a kamarazene áll hozzám legközelebb, valószínűleg ez is az oka, hogy a viszonylag sok zenészt foglalkoztató darabok írásánál több esetben is a teljes apparátus kisebb csoportokra osztásában rejlő lehetőségek foglalkoztattak. A QuatreQuatuors címe a darab hangszerelésére és időbeli formájára is utal; négy vegyes összetételű kvartett (és egy „közös” vagy éppen tőlük független plusz ütőhangszeres) adja elő az egybekomponált, de zenei anyagában egyértelműen elkülönülő négy tételt, melyekben különböző módokon nyilvánulnak meg a csoportokon belüli és a csoportok közti kamarazenei szituációk.

A darab hangrendszerének kiindulási pontja Liszt Faust Szimfóniájának híres kezdő „reihéje”, ahol terclépések láncolata adja ki a 12 hangot. Ezt továbbgondolva a QuatreQuatuors a négyféle lehetséges – teljes kromatikát felölelő – terctoronyra épül. A hangrendszer Liszt mellett Alban Berg és Kurtág György műveire is utal.

A darab az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőverseny (2011) kamaraegyüttes kategóriájának 1. díját és további két különdíját kapta.

A mű kottája megjelent az Editio Musica Budapest kiadásában. Részletek a kiadó honlapján.